Tőkési-ág
A jellemzően mezőgazdasági területű Csallóköz szívében (306ha területen) terül el a Tőkési-ág természetvédelmi terület, mely országos jelentőséggel bír. A vízi vegetáció fennmaradt életközösségeinek és a tipikus ártéri erdők komplexumainak rendkívül értékes területéről van szó, amely sok-sok ritka növény- és állatfajnak ad otthont. E területet a Szlovák Köztársaság Környezetvédelmi Minisztériumának 1993. évi rendelete alapján természetvédelmi területté nyilvánították.
Maga a Tőkési-ág - körülbelül 18km hosszan - a Kis-Duna jobboldali mellékfolyója. A múltban Diósförgepatony községnél inni is lehetett belőle, ám ezt a folyást mesterségesen megszüntették. Ma a Tőkési-ág vizének többségét - főleg a felső szakaszon - a folyómederben feltörő átszivárgások alkotják, ezért magas fokú tisztaság jellemzi. A Tőkési-ág felső szakasza tulajdonképpen nem összefüggő vízfelület, hanem a parton sűrű növényzettel benőtt tavacskákból áll. Jellegzetes arculatát csak Csótfa településnél veszi fel. Az ágfolyó vize helyenként csupán néhány centiméter, másutt 5m mély.
A folyóágat a parton csaknem teljes hosszában erdősáv övezi. A sáv szélességét meghatározza, hogy a védőgátak milyen távolságra helyezkednek el a parttól, ám többnyire csak cserjék és fák keskeny sávjáról van szó. Az eredeti fafajtákat képviselő, legnagyobb kiterjedésű növényzet a folyóág középső szakaszán található Dunatőkés és Nyárasd között. Itt néhány helyen természetes füzes-nyáras ártéri erdő található gazdag füves, cserjés aljnövényzettel. A legjellemzőbb fafajták a fekete nyár (Populus nigra), fehér nyár (Populus alba), törékeny fűz (Salix fragilis), fehér fűz (Salix alba), magas kőris (Fraxinus excelsior) és az enyves éger (Alnus glutinosa). Gazdagon képviseltetik magukat a bokrok is, főleg a galagonya (Crataegus spp.), az erdei iszalag (Clematis vitalba), a veresgyűrűs som (Swida sanguinea), a csíkos kecskerágó (Euonymus europaeus) és a borostyán (Hedera helix). A terület vízi növényzetben és védett fajokban is gazdag, így jelen van a vízilófark (Hippuris vulgaris), a fehér tündérrózsa (Nymphaea alba) és a sárga tavirózsa is (Nuphar lutea), melynek levelei a víz felszínén helyenként egységes, néhány száz négyzetméter kiterjedésű felületet alkotnak, de a kanadai átokhínár (Elodea canadensis) és a gyűrűs süllőhínár (Myriophyllum verticillatum) is nagy területeket no be. A part menti füvek közül a széles levelű gyékény (Typha latifolia) a legelterjedtebb.
A Tőkési-ágon körülbelül 80 madárfaj fordul elő, melyek közül mintegy 70 ott is fészkel. Legnagyobb csoportjukat az erdei fajok alkotják, vízimadarak kis számban lelhetők fel. A legkönnyebben azonosítható fajok közé tartozik a butykos hattyú (Cygnus olor), a szürke gém (Ardea cinerea), kevésbé feltűnő a szárcsa (Fulica atra) és a fehér gólya (Ciconia ciconia), melyet gyakran láthatunk vadászni a környező földeken. az értékesebb fajok közül a pócgém (Ixobrychus minutus), a darázsölyv (Pernis apivorus), a jégmadár (Alcedo atthis) és a karvaly poszáta (Sylvia nisoria) is előfordul e helyütt.
A folyóágban a vízi élőlények közül sok halfaj, főleg a csuka (Esox Lucius) a csapósügér (Perca fluviatilis), a kárász (Carassius carassiius), a bodorka (Rurilus rutilus), a tarka menyhal (Lota lota), valamint jászaink mindhárom fajtája (Leuciscuc spp.) képviselteti magát. A békák közül a legfeltűnőbb a tavi béka (Rana ridibunda) és a kecskebéka (Rana exculenta).